Lassan kih�l�k…A ki�gett utcai l�mpa t�rsas�g�ban, a s�t�t �jszak�ban, �lltam a hidegben. Egyed�l, sehol senki. V�rtam. Megint k�sik. Nem baj. – Mosolyodtam el magamban. Benne semmit nem l�tok hib�nak. � minden, ami �n vagyok. Minden, ami az ereimben folyik…

Telt az id�, tal�n csak percek, de nekem �r�knak t�nt minden pillanat. Idegesen toporogtam, a friss h� ropogott a talpam alatt. Lehajoltam �s belemarkoltam a h�s�t� feh�rs�gbe. Ahogy a tenyerem meleg�t�l elolvadt s v�zz� v�lt, �gy t�nt el bel�lem aznap este minden, ami�rt �ltem… De azt akkor, ott egyed�l az �jszak�ban, b�r sejtettem, m�g nem tudhattam…

Mikor felegyenesedtem, akkor t�nt fel a sarkon egy magas alak. Sietve j�tt fel�m, nekem pedig olyan hevesen kezdett kalap�lni a sz�vem, mint mikor el�sz�r megsz�l�tott… Mint mikor el�sz�r hozz�m�rt… Mint mikor el�sz�r megcs�kolt… �s az�ta is mindig, mikor tal�lkozom vele.

- Bill… - mondtam halkan, de � v�lasz helyett r�gt�n hozz�m l�pett �s a sz�mhoz hajolt. Apr� puszit lehet r�, mire az ajkaim engedelmesen sz�tny�ltak.

Azonnal megsz�nt k�r�l�ttem a vil�g. A hideg, a s�t�t, a mag�ny…

Megint eszembe jutottak azok a szavak, amiket sosem felejtek el. Mindig �ssze kell tartanunk. Mindegy merre megy�nk. Mindegy milyen m�lyre. S b�r valahol tudtam, hogy ezek csak szavak, akartam hinni, hogy �gy is lesz. De akkor ott az �jszak�ban, m�g nem tudhattam…

 - Nagyon hi�nyozt�l. – mondta mosolyogva mikor elszakadtunk egym�st�l. A szemeibe n�ztem. V�laszolni akartam, de amint a tekintet�nk tal�lkozott, r�gt�n valami furcsa, valami r�miszt� csillog�st fedeztem fel benne. Nem olyan volt, mint m�skor. �reztem, hogy valami nincs rendben. Egy pillanatig m�g �lltunk n�m�n, majd megsim�totta az arcom.

- Szeretlek. – mondta hat�rozottan de nem vitte le a hangs�lyt, �gyhogy most sem feleltem.

- El kell mondanom neked valamit… - elcsuklott a hangja. Pislogtam p�rat, hogy l�ssak valamit a k�nnyeimt�l, amik azonnal a szemembe gy�ltek, hogy azt�n k�ts�gbeesetten, c�ltalanul a v�gzet�kbe hulljanak. Azonnal felr�mlett bennem, hogy mit halottam. Nem akartam elhinni, mindeddig hiszt�rikusan kiz�rtam a fejemb�l, csak egy pletyka… de most, enn�l a f�lbehagyott mondatn�l tudtam, hogy nem lehet m�sr�l sz�.

- Ne! Ne k�ny�rg�m Bill ne mond! Tudom, hogy mit…. �s nem akarom t�led hallani.

- De…

- Nem nincs de! �n nem �lem t�l ha... – � sem akarta hallani a mondatom v�g�t, helyette gyeng�den megcs�kolt.

- Akkor nem mondom… - suttogta v�g�l, �s k�zenfogott. Elindultunk a kihalt utc�n. A felt�n� h�zak ablakait bar�ts�gos hom�ly takarta. Ilyenkor senki sincs �bren. 

 

- Ne haragudj, hogy k�stem.

- Megszoktam. – v�laszoltam egy fut� mosoly k�s�ret�ben. Erre h�l�san nevetni kezdett.

A mai napig a f�lemben cseng a hangja. De m�r t�voli, messzi- sz�p, ugyanakkor f�jdalmas eml�kk�nt.

Csak bolyongtunk c�ltalanul, n�ha n�m�n, n�ha kacagva. Fogtuk egym�s kez�t, mint k�t kisgyerek aki f�lnek, hogy ha nem kapaszkodnak a m�sikba, leesnek a m�sz�k�r�l. Bel�l f�jt. Rettenetesen f�jt. Mert hi�ba tudtam, hogy egyszer majd elj�n ez a perc… �reztem… Hogy ez nem tarthat �r�kk�…

A t�volban a sz�rke �g alatt, lassan derengeni kezdett egy narancsos �rny�k, csill�ml� cs�kot festve a havas t�jra. Egyszer csak meg�lltam. Bill k�rd�n n�zett r�m, barna szemeiben f�lelem t�kr�z�d�tt, nyitotta volna a sz�j�t, mire mosolyogva megr�ztam a fejem, hallgat�sra k�rve �t.

- Rem�lem boldog leszel. Mert musz�j annak lenned. Sose felejtsd el, amit akkor mondt�l nekem, amikor el�sz�r tal�lkoztunk. Amikor kik�ldtek a matek�r�r�l �s megsz�l�tott�l a folyos�n. Csak mi voltunk ott ketten, a f�ld�n �lt�nk, �s azt mondtad, hogy h�res akarsz lenni. Hogy elfogadjanak, hogy mindenki tudja ki az a Bill Kaulitz, �s senki mondhassa meg, hogy mit csin�lsz. Azt mondtad, akkor leszel igaz�n boldog. Most mindenki tudja, ki az a Bill Kaulitz. De vannak akik nem fogadnak el, �s vannak akik megmondj�k, hogy mit csin�lj. De te ne foglakozz vel�k. L�gy boldog.

- K�rlek… Ne haragudj… - sz�lt k�zbe, de ism�t a fejem r�ztam. Nem akartam, hogy v�gleg tudatosuljon bennem, minden. M�g nem.

- Nem, nem haragszom. Meg�rtelek. Igazad van. Ezt kell tenned. �s ebbe… nem f�rek bele… De ha majd egyszer Amerik�ban j�rok, rem�lem, tal�lkozunk. De k�rlek, ne h�vj fel. Sokkal rosszabb lenne. Rendben? – Nem v�laszolt csak b�lintott.

S�rtam.                  Hallom amikor halkan ki�ltasz. Hallom minden l�legzetv�teled.

� is s�rt.         M�g akkor is ha sors elszak�t benn�nket, mindegy mi j�n azut�n, hogy         kett�v�laszt minket

 

K�t �rz�s viaskodott bennem, az em�szt� f�jdalom �s az �ress�g. Sokszor felmer�lt bennem a k�rd�s, hogy meddig tudunk egy�tt lenni mi ketten? Az �rny�k utol�rt. Vorbei. Itt �s most. Mint a haldokl� az utols� l�legzetv�teln�l, �gy sz�vtam be az illat�t.

Elindultam. Nem akartam h�tran�zni. Nem az�rt, mert nem szerettem volna egy utols� pillant�st vetni r�, hanem mert egyszer Bill azt mondta nekem, hogy soha ne n�zzek h�tra. �s nem v�rhatom el t�le, hogy betartsa, amit k�rtem, ha �n sem teszem ezt… A k�nnyek lassan folytak v�gig az arcomon. Lassan kih�l�k…