|
11.
2008.03.09. 20:48
A további eseményeket interneten és a David-del való telefonbeszélgetéseink során követtük végig. Úgy tűnt, hogy a rajongók egész jól bírják és semmi különösebb reagálás nem jött felőlük. Persze a fórumokon és a chat-ekben csak erről volt szó, néhány helyen olvastam is, mikkel fenyegetőznek, ha barátnőm lenne, de nem hittem, hogy bármelyikük is komolyan gondolná ezeket. Csalódnom kellett egy-két nappal később...
Éppen a hotelszobában pihentünk, bevonultunk a déli hőség miatt. Aludni próbáltunk, de olyan meleg volt, hogy ez még a legnagyobb fokozatra állított ventillátor mellett sem ment.
-Ki az már megint? - nyafogtam, ahogy meghallottam a mobilomat. - Pffh hármat tippelhetek - folytattam a magamhoz való beszédet. -Igen?
-Szia... Nagy baj történt... Azaz...
-Mondjad már! - kiáltottam bele a telefonba a hirtelen felgyülemlett idegességemmel.
-Egy rajongó... Szóval öngyilkos lett...
-Miiii? -alig bírtam elhinni. Nem gondoltam volna, hogy komolyan megmerik tenni...
-Igen, jól hallottad. Először elterjedt mindenféle fórumon, aztán utánajártam és tényleg igaz a hír.
-Mmm... És hogy?
-Begyógyszerezte magát, előtte pedig írt egy búcsúlevelet, amelyben többek között rólad és a barátnődről ír... -fejezte be a mondatát furcsa hanglejtéssel.
-Ha még egyszer így beszélsz Hannáról az első adandó pillanatban kirúgunk, ahogy csak tudunk! Bármit is csinálsz, őt akkor sem fogom dobni a k*a együttes miatt! Örülnék, ha végre elfogadnád, mert veled sem vitázunk, mikor barátnőd van! Egyszerűen elegem van belőled, hogy mindig meg akarod mondani mit csináljak! -fakadtam ki. Mivel semmi jelét nem hallottam annak, hogy a szavaimba akarna vágni, továbbfolytattam. - Tudod jól, hogy ez az utolsó dolog az életben számomra! Most jönni fogsz megint a dumáddal, hogy ha te nem lennél, akkor mi se tartanánk itt. Lehet és milyen szerencsések is lennénk! Azt végiggondoltad, hogy ez fordítva is ugyanúgy igaz? Ha MI nem lennénk, te is kereshetnéd még a kiskedvenceidet. Elegem van abból is, hogy nem tartod tiszteletben a kéréseinket. Szünetet kértünk, egy hónapot, egy rövid hónapot ebből az évből, de neked rögtön programot kellett csinálni! Tudod, lehet, hogy jobban járnánk egy másik menedzserrel. Jövőre megfontolandó, hogy fölbontsuk a szerződésed, úgyhogy jobb lesz ha ezentúl ránk is figyelsz. A téma az én szemszögemből le van zárva, arról meg nem tehetek, hogy volt egy ilyen hülye, aki emiatt feladta az életét! Neki se volt jobb dolga... Légy szíves, többet tényleg ne hívj, nincs szükségünk a zaklatásodra, ha már elsz*tad a pihenésünket! Szia!
Magam sem értettem, hogy bírtam elhadarni ilyen gyorsasággal egy szöveget, Hanna is kérdőn, ugyanakkor egy kis félelemmel nézett rám.
-Jézus, nehogy azt hidd most, hogy egy vadállat vagyok... Egyszerűen David kiborít. Veled sose tennék ilyet - biztosítottam egy sunyi vigyorral az arcomon, miközbe közelebb bújtam Hannához.
-Mit modott David? -kérdezte ügyet sem vetve az előző szavaimra.
-Egy...szóval...Még egy napot el akart venni a szünetünkből, de mondtam, hogy azt elfelejtheti -hazudtam.
-Ezt elég hosszú ideig fejtetted ki - most ő lövellt rám egy pimasz pillantást.
-Jóó, aztán áttértem egy kicsit más témára is... - játékosan megforgattam a szemeimet, aztán már csak azon kaptam magam, ahogy Hannát lágyan csókolom és finoman simítom végig a puha hátát...
Valamikor régebben még sejtettem, hogy eljön majd az idő, amikor én kerülök alulra és kicsúszik az irányítás a kezemből. De hiába is várhattam sorsom beteljesülését, iszonyúan felbosszantott a dolog. Hisz mégsem hagyhatom, hogy pár kölyök miatt, aki azt hiszi, hogy felnőtt, elveszítsem a munkámat. Bill egyszerűen túl makacs ahhoz, hogy hagyja magát más alá rendelni. Ez a barátnő dolog meg aztán végképp elvette az eszét. Remélem az a lány, nem bírja sokáig… kockára teszi minden pénzemet. És mégis, mit gondol? Hagy csak akkor kell sztárnak lennie ha akar? Kis naiv… Georggal és Gustavval nincs sok gond, ők nem akarnak mindenbe beleszólni, ők is végzik a dolgukat, meg én is. Ez így van rendben. De ez a két Kaulitz. Csodálom az anyjukat. Az meg aztán tényleg mindennek a teteje, hogy Bill nem képes normálisan lereagálni, hogy valaki megölte magát miatta. Még ekkora baromságot, hogy ő csak ürügy! Ebből is látszik, milyen éretlen még… – Idegesen jártam keltem a szálloda előterében miközben sikerült egyre jobban feldühödnöm. Végül jobbnak láttam, ha kimegyek. Talán a friss levegő segít megnyugodnom…
A nyaralás hátralevő része nehezen telt el számomra. Folyton lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy nem mondtam el, ami történt. Ahogy Hannával bántam... És ahogy David-del. Akárhogyan is feldühített, nem beszélhettem volna így arról a lányról... El sem bírtam hinni, hogy valaki MIATTAM legyen öngyilkos... Azt hittem csak fenyegetőznek... Ilyen nem történhet... Még most is alig bírom elhinni. Mindig erre gondolok. Ahogy Hanna szemébe nézek... Nem bírom sokáig a tekintetét, és már-már feltűnően kerülöm a pillantását. Előbb-utóbb pedig meg fogja tudni, mi történt, abban biztos voltam. De már nem bírtam elmondani neki. Az elején kellett volna rögtön.
Hallkan a másik oldalamra fordulok, hogy Hanna ne ébredjen fel. Csak a tücskök végnélküli ciripelése zavarja meg a gondolatmenetemet.
Mi lesz, ha letámadnak ezzel egy interjúban? Mit fogok mondani? Hogy kár? Sajnáljuk? Hogy nézne az már ki... Istenem, milyen értelmetlen halál...
Egy ideig a kellemes sötétségbe burkolózó tájat bámultam a nyitott ablakon át, majd egy újabbat fordultam. Akaratlanul is a barátnőm finom ívű arcára csúszott a tekintetem és pár percig csak csodáltam, milyen ártatlanul alszik, akár csak egy kisbaba.
Mi lesz, ha megtudja... A hír önmagában is sokkoló, de még úgy, hogy elhallgattam előle... Nem szakíthat, ezért nem teheti - próbáltam nyugatni magam.
Még egy jó fél órát tölthettem így, egyik oldalamról a másikra váltva, gondolkodva, mi lesz, ha az egész kitudódik. Aztán valahogy elaludhattam.
Annyi minden kavarog a fejemben, hogy képtelen vagyok megnyugodni. Először is dühös vagyok Billre, nagyon dühös, amiért hazudott nekem, még ha jót akart is. Ez nem fér bele abba a keretbe, hogy ő csak jót akart nekem. Ez messze kilóg… Ez nem olyan, mintha nem mondaná el, hogy a kedvenc ruhám nem úgy áll, ahogy én képzelem. Napokig az arcomba hazudott, hogy minden rendben…
De ugyanakkor másfelől sajnálom őt. Nagyon nehéz lehet neki… És lehet, hogy most az egyszer félre kéne tennem a büszkeségem, mert szüksége lehet rám. És csak azzal segítek ha mellette vagyok, azzal nem ha eljátszom a nagy sértődöttet… Nyilván ő is tudja, hogy hibázott…
Már 3 napja nem beszéltünk. Amióta magamból kikelve felhívtam, nem keresett csak egyszer, de akkor nem vettem fel.
Kibámultam az ablakon. Sötét volt, az utcai lámpa fénye világította csak meg a közeli játszóteret, sejtelmes, kissé ijesztő hangulatot adva a nappal oly vidám és gondtalan helynek. Zavartan fordítottam el a pillantásom, rossz érzés telepedett rám. Mikor rádöbbentem milyen egyértelmű a pillanatokig ismeretlen tűnő érzés, majdnem elnevettem magam. Hiányérzet. Hiányzott Bill.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
